József Attila

Igazi lelkünket akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.

Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
S az újszülött rügyező ágakkal lángot rak
a fázó homlokok mögé.

Igazi lelkünket akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.

Ha elhagysz, mint az ég alján a nap,
mit is tehetnék, hogy ne szánjanak

ki fogná föl szivével énekem,
ha te sem érzed, hogy ki vagy nekem.

Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt,
Mint Nap havat, amit magába olvaszt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt,
amit szemeddel rejtesz
szíveddel várd ki azt.

Én mondom: Még nem nagy az ember
De képzeli hát szertelen
Kísérje két szülője szemmel:
A szellem és a szerelem.

Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.