Anyák napja

Minden halandó. Az öröklét csak anyáknak adatott meg.

Te minden erőnél erősebb erő: anyai szeretet! Te emberi testbe öltözött napfény! Te Isten szívéből leszállott szent láng, haláltól nem félő, erős gyöngeség!

Az anya, az igazi édesanya a legcsodálatosabb ember a világon. Ő a tündéri hang, aki jó éjt kíván; aki mesél neked egy vidám nap után.

Az én édesanyám nagyon jó asszony – többet tudok róla mondani: de lehet-e többet mondani valakiről, mint azt, hogy jó?

Anyukám jó reggelt, Így köszönt a lányod, 
Nyílnak már a réten tarkaszín virágok. 

Úgy ver most a kis szívem, kalimpál, mint motor, 
Kislányod helyett beszéljen a csokor. 

Hajnaltájban rétre mentem, harmatcseppet szedegettem, 
Pohárkába gyűjtögettem, nefelejcsem beletettem. 

Hazamentem, elpirultam. Édesanyám mellébújtam, 
Egy szó sem jött a nyelvemre, könnyem hullt a nefelejcsre.

Ha csak egy virág volna, 
én azt is megkeresném. 
Ha csak egy csillag gyúlna, 
fényét idevezetném. 
Ha csak egy madár szólna, 
megtanulnék hangján. 
Ami csak szép s jó volna, 
édesanyámnak adnám.

Csak látni akarlak, 
Anyu, fényes csillag, 
látni, ahogy jössz, jössz, 
mindig jössz, ha hívlak. 

Látni sietséged, 
angyal szelídséged, 
odabújni hozzád, 
megölelni téged.

Aki jó volt hozzám, az volt az anyám.
Minden pillanatban gondolt Ő reám.
Ha sorsom megvadult s látta, hogy elüt
félretolt az útból, s elé Ő feküdt.

Aki jó volt hozzám, az volt az anyám.
Ha fáztam, a lelkét terítette rám.
Átvette terheim, hogy azt ne én vigyem,
simogatta sebeim, siratta könnyeim.

Hogyha megbántottam, -már bánom azt,
nem sírt Ő sohasem, szemeim előtt.
Nem hangzott ajkáról soha, soha vád,
mert Ő a legdrágább kincs, az Édesanyám!

Halkan, puhán 
Szirom pereg 
Simogatja 
Öreg kezed. 

Piros szegfű 
Halvány rózsa 
Téged köszönt 
Nagyanyóka.