Húsvéti locsolóversek

Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!

Hajnali harmatban,
Selyemfüves réten, 
Ezer virág friss illatát
Kalapomba mértem.
Rozmaringos hintón
Repültem idáig,
Kék nefelejcs, tuipános,
Takaros házig.
Van ennek a háznak
Olyan virágszála,
Kinek harmat rózsavíztől
Kivirul orcája.

Húsvét másodnapján az jutott eszembe, 
Csapot, vízipuskát vettem a kezembe. 
Elindultam véle hímes tojást szedni. 
Adjátok hát lányok, ha nem sajnáljátok! 
Mert ha sajnáljátok, vízipuskám készen:
Ablakidon betarom nyoszoládra zúdítom.
E húsvét ünnepnek második reggelén
Tudják azt már maguk, mért jöttem ide én.
Hamar hát előmbe, szászorszép leányok, 
Piros rózsavizem add öntözzem rátok!
Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok,
Emlékül néhány szép piros tojást kapok.

Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál,
megöntözném: ennyiból áll
e kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.

Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözem õket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem.

E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam,
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?

Rigmust mondok,
Tojást várok,
Ha nem adnak,
Odébb állok.

Zúg a traktor, szánt az eke,
Elvtársnő permetezhetek-e?

Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.