Valentin nap

Az első gondolatom mindig te vagy - és ez mindig is így volt. Előfordul, hogy csak fekszem és nézlek, ahogy a hajad szétterül a párnádon, egyik karod takarja az arcodat, a mellkasod pedig finoman emelkedik és süllyed. Időnként, amikor láthatóan éppen álmodsz valamit, közelebb húzódom hozzád, azt remélve, hogy így talán én is be tudok lépni az álmodba. Mindig is valahogy ezt éreztem veled kapcsolatban.

Az eszedért is rajongok. Azt hiszem, mindenednek rajongója vagyok. Tán még a hibáidat is kedvelem.

Az ember nem tud mindent elviselni. Úgy vágyom utánad, hogy se enni, se aludni, se pihenni nem tudok.

Légy nyugodt - bízz bennem.
Míg a nap lenéz rád,
Én sem fordulok el tőled,
Míg a hullámok csillognak
S a falevelek susognak néked
Szavaim sem szűnnek meg csillogni,
Susogni érted.

Te boldoggá tettél. Méltónak lenni a boldogságra, az a nehéz.

Pontosan elég vagy ahhoz, hogy örökké és megmásíthatatlanul magadhoz láncolj.

Az én napom te vagy a felhõk fölött. Tudom kezelni a felhõket, de nem tudok megbirkózni egy napfogyatkozással.

Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál.

Azt hiszem szeretlek. Úgy érzem, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban. Mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd. És, hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit. Nem kell ajándék, vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért!

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.